Wendy Higgins: Angyali szövetség

Wendy Higgins:

Angyali szövetség

 

 1,Fülszöveg:

Anna, egy őrangyal és egy démon lánya megfogadta, hogy soha nem követi apja példáját, nem rontja meg az embereket. Naivitás volt ez tőle. Ahogy sok minden más is. A suttogók rákényszerítik, hogy a túlélése érdekében megszegje fogadalmát, akkor is, ha ezzel engednie kell lénye sötét oldalának, és hírhedtté válni iskolatársai között. Élete sivárabbnak tűnik, mint valaha. Ráadásul ott van Kaidan Rowe is, a Bujaság hercegének fia, tölti be minden gondolatát. Mikor aztán váratlanul tudomást szerez egy réges-régi jövendölésről, a világot kezdi járni Kopano, a Harag hercegének fia kíséretében, hogy megszervezze a démonokkal szembeni ellenállást. Hamarosan kiderül ugyanis, hogy az óriások felszabadítása nem mehet vérre menő küzdelem nélkül. A végső győzelemig Annának és Kaidannak félre kell tenniük érzéseiket, és leküzdeniük életük legnagyobb kísértését. Vajon megéri-e életüket kockáztatniuk a szerelemért?

A regény a Sweet Evil trilógia második része. Olvasd el az első részt, az Angyali gonoszt is!

2 hét!!! *-*

Visszaszámlálás indul!!!

Még két hét a csillagainkban a hibáig.

Nem tudom ti hogy vagytok vele, de

én már rövid úton megőrülök a várakozásban.

De már nem sok van, kitartás! :)

Addig is a magyar feliratos trailer.

Meglepetés!

Sziasztok!

Nem tudom mikor lesz új ajánló, 

mert mostanában nagyon nincs időm, de

majd összehozok valamit.:)

Addig is nézzétek mit találtam, egy kis újdonság

én már nagyon várom:))

 

Forrás: www.youtube.com

Tamara Ireland Stone: Elválaszt az idő

Tamara Ireland Stone:

Elválaszt az idő

1,Fülszöveg:

Szeretni valakit nehéz.
De még nehezebb, ha nem csak a távolság áll közétek, hanem az IDŐ is.

Felemelem a fejem, és egyenesen ránézek. Most még félszegebben mosolyog, de ugyanolyan kedvesen. Mintha tudná, ki vagyok. Őszintén. Ettől olyan érzésem támad, hogy talán érdemes lenne megismerni, és önkéntelenül visszamosolygok rá.
Még akkor is vigyorgok, amikor befordulok a következő kanyarban. Aztán mielőtt végiggondolhatnám, mit csinálok félúton hátrafordulok, és ismét rápillantok.
Eltűnt.
Megpördülök, és a futópályát pásztázom a tekintetemmel. Aztán a padokhoz futok. A lépcső aljánál egy pillanatra megállok, és eltűnődöm, vajon ott volt-e egyáltalán. De végül csak összeszedem a bátorságom, és megiramodom felfelé.
Nincs ott, de biztosan tudom, hogy ott volt. Otthagyta a nyomát: a friss hó összepréselődött azon a helyen, ahol ült. Alul pedig ott a két lábnyom.
És akkor feltűnik még valami.
A saját lábnyomaim egyértelműen kivehetőek körülöttem a porhóban, az ő nyomai azonban nincsenek sehol. Pedig ott kellene lenniük, kétszeresen is hiszen egyszer odament a padhoz, aztán pedig elment onnan. De sehol semmi, csak a vastag, szűz takaró.