2015. augusztus 6., csütörtök

John Green: Papírvárosok

Sziasztok! (SPOILERES)

Tudom, borzasztó régen írtam utoljára, és sajnálom is,

egyszerűen nem volt időm. Sajnálom tényleg.

de most visszatérek egy John Green könyvvel, a papírvárosokkal.


1, A történet: 
 Quentin Jacobsen egész életét azzal töltötte, hogy távolról csodálta a hihetetlenül kalandvágyó Margo Roth Spiegelmant. Így aztán, amikor a lány nindzsának öltözve kinyitja Quentin ablakát, bemászik rajta az életébe, és magával invitálja egy nagy fantáziával kitervelt bosszúhadjáratra, a fiú vele tart.
Egész éjszakás kalandjuk után új nap veszi kezdetét, s amikor Q megérkezik az iskolába, megtudja, hogy a mindig is enigmatikus Margo ezúttal valódi rejtéllyé lett. Hamarosan kiderül azonban, hogy vannak bizonyos nyomok, amelyek felderítése csak rá vár. Ezzel olyan csapongó kaland veszi kezdetét, amelynek során minél közelebb kerül, annál kevesebb tárul fel előtte a lányból, akiről azt hitte, jól ismeri.
A Printz-díjat elnyerő John Green azzal a ragyogó szellemességgel és izzó érzelmi őszinteséggel tér vissza, amely olvasók egy egész új generációját hozta lázba.

2,Saját vélemény: 
Igazából nem könnyű erről a regényről beszélni. A legjobban úgy lehet kifejezni, hogy őrület :) 
Már itt az elején megkel hogy mondjam, hogy én imádtam a könyvet. John Green megint fantasztikusat alkotott. És meg kell, hogy mondjam, nekem sokkal jobban tetszett mint a Csillagainkban a hiba. Igen. Számomra sokkal többet adott, és jelentett ez a könyv mint a másik. Sokkal jobban magaménak éreztem. Szimpatikusak voltak a szereplők, érdekes volt a sztori, és a könyvnek annyi jelentése van, hogy csak na. A sztoriról annyit, hogy nagyon tetszett az egész, ahogy John megalkotta és kibontotta a szálakat, a szereplőket, nagyon tetszett az eleje, mikor Margo és Q az éjszakai bosszúhadjáraton voltak. Az fenomenális volt. De a vége is nagyon tetszett. Elég John greenes lett :/ Néha-néha a könyv folyamán, leült a cselekmény, már-már unalmas volt néha. Ezt sajnáltam viszont. Amúgy maga a nyomozás, és margo kis morzsái nagyon érdekesek voltak. Ahogy egyik nyom, a másikhoz vezetett. És a vége is rengeteg kérdést fenn tart, és tesz fel. De ami szerintem tényleg kiemelkedővé teszi a könyvet, azok a szereplők. Még a mellékszereplők hagyján, pedig ők is nagyon jól ki lettek dolgozva, meglepő módon, de a 2 főszereplő. Quentin egyszerűen, csodás. Ahogy az elején lévő félénk, aggódó fiúból, a végére férfi válik, az valami szenzációs fejlődés. John Green tökéletesen írta le a folyamatokat, a gondolatait, érzéseit. És ahogy Q változik, úgy változnak vele Margo iránti érzései is. Az elején az elvakult szerelmest alakította, de az út során, megváltoznak érzései. Sokszor a düh, a magány, a megszállottság, és a szerelem irányítják Margo keresése közben. A könyv végére mikor pedig megtalálja Margót rájön, hogy nem azt a Margót szerette aki valójában volt. De a végéről még később. Akkor pedig, Margo. Meg kell mondnom őszintén, hogy én személy szerint imádtam Margót. Rengeteg rossz kommentet olvastam vele kapcsolatban. Az emberek 50-60%-a nem szerette őt. És egy szinten teljes mértékben egyet értek velük. Margo tényleg inkább egy ellenszenvesebb karakter, néha önzőnek, figyelemhiányosnak és nemtörődömnek tűnik. És ez igaz is, sokszor én sem tudtam eldönteni, és főleg a végén, hogy akkor ez miért is volt jó neki, hogy mindenki őt kereste. De számomra nagyon szimpatikus volt jelleme, persze voltak hibái, de egy nagyon különleges személyiség. Margo borzasztó elvont, és drámai. Nem is tudom létezhet-e ennyire elvont ember a világon. Kissé magamat is megtaláltam benne, talán ezért volt szimpatikus. És a beszólásai :D azok valami fantasztikusak voltak. Margo, talán a valaha megismert női szereplők közül a kedvencemmé vált. Annak ellenére, hogy a könyv 60%-ban nem is szerepel, folyton ott van, mintha a szelleme őrködne a többiek felett. Szóval, egy szó mint száz, és imádtam Margót. :) A könyv vége pedig, olyan amilyet John Greentől elvárunk. Keserédes. A végén a csapat végül rálel Margóra, aki nem igazán van feldobódva tőlük, egyáltalán nem számított rájuk. Quentin rájön, hogy Margo nem az akire számított, és mindketten tudják hogy Margo nem fog velük haza menni. A lány mindent elmond Q-nak, a terv kivitelezését és a gondolatait. Quentin pedig rájön, hogy valószínűleg soha nem lesz az övé Margo. És John Green egy könnyes búcsú után befejezi a könyvet, kb a mondat közepén. Őszintén szólva nekem tetszett a vége, nem is tudom mire számítottam egyébként a végével kapcsolatban, de valami hasonlóra. Valljuk be őszintén, az nem lett volna valami John Green-es ha happy end a vége. És Margót valószínű a vége miatt nem szerették sokan, ahogy viselkedett és reagált a dolgokra. Bár én így belegondolva nem is értem hogy mire számítottak Quentinék, ő Margo Roth Spiegelman aki kb heti rendszerességgel tűnik el, majd visszajön egyszer. Én nem könnyes üdvözlésre számítottam. Szerintem Margo valójában csak önmagát akarja megismerni, és kitörni a saját papír életéből. Az átlagosságból. Ő ilyen, ilyennek kell elfogadni. Ez a könyv az útkereséséről és önmagunk megismeréséről szól. A felnőtté válás folyamatáról, és Margo azt az embert képviseli aki a mának él, és nem hagyja elmenni maga mellett az életet, míg Q már előre elgondolta, hogy mit csinál és hogy hol lesz majd 20 év múlva. Itt ez a két szemszög ütközik egymással. Én mindkettő vagyok egyben. Érdekes volt mikor a most megjelent filmben Margo, Quentin terveire úgy reagál hogy megkérdezni: - És akkor leszel boldog ha ez beteljesül? Miért nem vagy ebben a pillanatban is az? Hát igen erről beszélek. Én John Greent az egyik legjobb ifjúsági könyv írónak tartom, ha nem a legjobbnak. Az ő könyvei értéket képviselnek és adnak át a tinédzsereknek ami egy nagyon hasznos dolog. Számomra ez nem csak a legjobb John green könyv, hanem a kedvenc könyvem is. Ajánlom mindenkinek.

3, A filmről: Éppen a hetekben debütált a könyv filmváltozata, amit már a nyitó hétvégén meg is néztem. És azt kell, hogy mondjam, hogy összességében tetszett. A történet jól volt előadva, a zene nagyon jó volt, és a képi világ is. De a legjobbak a színészek voltak. Nat Wolff  játszotta Quentint, szinte tökéletesen, nagyon jól adta a karaktert, és mintha rá lett volna írva. Margót, pedig Cara Delevingne, a modell alakította, és én imádtam őt. Ő volt a tökéletes Margo. És cara is fantasztikus volt szerintem, bár ő az életben is nagyon hasonlít Margóra. Nagyon megkedveltem. A mellékszereplőket, pl. Bent és Radart is nagyon jól hozták a színészek. Teljesen átélhető volt. De a végét azt majdhogynem utáltam. Teljesen agyon lett csapva. A könyvbeli vég sokkal érzelmesebb, erősebb volt mint a filmbeli, ami a bállal ért véget. Mintha tojtak  volna Margo fejére a végére, és csak táncolni akartak volna egy jót. Szerintem ez vég a bállal röhejes volt. De ez csak az én véleményem. De ezt leszámítva tetszett a film, de a könyv sokkal jobb. :)


4,Összesítés:
. Pontozás: *****(öt pont) teljes mértékben
- kedvenc karakter: Quentin és Margo
- Kedvenc jelenet: Sea world, a tetős jelenet, a vége
- Ami nem tetszett: a közepe néha lapos volt

5, Kedvenc idézeteim: 
Én valahogy úgy képzelem, hogy mindenkinek kijár egy csoda.

 Hiszek a nagybetűk véletlenszerű használatában. Merthogy az általános szabály olyan igazságtalanul mellőzi a mondat közepén található szavakat.

 Ezt mindig olyan nevetségesnek tartottam. Hogy valakik azért akarjanak veled lenni, mert jól nézel ki. Mintha a reggeli gabonapelyhedet is a színe, és nem az íze alapján választanád ki.


a film trailere :)

 

 

 

 

 

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Hozzászólásod moderálás után jelenik meg!

 

Könyvek Könyvmolyoknak Copyright © 2012 Design by Ipietoon Blogger Template